Otton is itthon

Iskolamentes (tehát kollégiummentes-is) időszakban mindig újra megtanulom megbecsülni azt, hogy kollégista vagyok.. Nem arról van szó, hogy nem szeretném az itthoniakat[♥], de ha a koleszban vagyok, akkor minden fajta öröm és probléma megosztható valakivel és mindig akad olyan, aki tudja a jó választ, vagy csak mosolyra húzza a száját és ezzel helyrerak az emberben mindent. (:
Szóval csak annyit akarok mondani, hogy aki eddig nem tette, az mostantól becsülje a kollégista létet!
Szeretlek benneteket Család!

honvágy

Történelmi nap ez a mai.

.

ketyeg

a változás szele?

"az élet egy süti!" xD [brigi voltam]

köszöntő

Elsős vagy? Ha igen, olvass sebesen tovább. Ha nem, akkor is.
Helló!
Nagyon örvendünk minden kedves új kollégistáknak. Mi egy nagy család vagyunk (igaz sok a gyerek, de ez ettől még teljesen normális), ahol szeretjük és tiszteljük a másikat.
Éppen ezért (szerintünk) nem nagy kérés, mellyel hozzátok, ifjú növendékekhez fordulunk:
KÉRÜNK benneteket, hogy KÖSZÖNJETEK, ha nálatok idősebbel hoz össze a sors (bárhol és bárkivel is legyél)!
Ja, még valami: amennyiben finom, a nagyi által készített süti kerül birtokodba, azonnal oszd meg egy negyedikessel, és nem esik bántódásod. Najó ez csak vicc volt... De sütit azért elfogadunk. :)
Ahogy Felcsi mondaná: "Üdv a fedélzeten!"